Bartók Zsófia Ágnes (ELTE)

A régi magyar exemplumok metaadatai

Az előadás összefoglalója:

A Régi Magyar Exemplumadatbázis (RMEx, http://sermones.elte.hu/exemplumadatbazis/) a középkor végi magyar nyelvű exemplumanyagot dolgozza fel, és teszi mindenki számára hozzáférhetővé. Az exemplumok modernizált szöveggel kerülnek be az adatbázisba, mai helyesírással. Az adatlapok tartalmazzák a történetek kontextusának pontos meghatározását, a szövegek tartalmi és formai jellemzését, lehetőség szerint a latin nyelvű forrást, az ismert magyar nyelvű párhuzamokat, illetve a nemzetközi és hazai exemplumkatalógusok esetleges kapcsolódási pontjait. Előadásomban olyan példákon keresztül mutatom be az adatbázis leírási szempontrendszerét, amelyeknek – a Dömötör-féle protestáns exemplumkatalógusból átvett adatoknak köszönhetően – ismert 16–17. századbeli magyar párhuzamuk.

Horváth Iván (ELTE)

Ábécé

Az előadás összefoglalója:

Az adóoldali jelkészletet (ábécét) az író a vevőoldali jelkészlet figyelembevételével alakítja ki.

Az olvasóközönség kialakulása előtt még megfelelt egy hozzávetőleges hangjelölő képességű, emlékezetsegítő ábécé is, mert az olvasó személyes érintettség nyomán úgyis ismerte az írásképhez tartozó helyes fonetikai reprezentációt. (Pl.: saját maga számára jegyezte le a vendégszöveget.) (Pl.: ismerte az oklevélben népnyelven megnevezett birtoktárgyakat.) Az olvasóközönség kialakulása előtt nem folyt népnyelvű másolás, szövegáramlás, irodalmi élet. A korai népnyelvű vendégszövegek sajátkezűek. Párbeszéd a nyelvészekkel.

A népnyelvű olvasóközönség megjelenésének bizonyítéka egyrészt az egészében népnyelvű könyv, másrészt a magyar beszédhangokat jól leképező ábécé. Kódexpéldány-pusztulási számítások alapján a magyar olvasóközönség a 15. század 2. évtizedében kezdett kialakulni. Áttekintés a huszita kódolású Biblia-fordítás és az Ehrenfeld-kódex őssszövegeinek és a jó hangjelölő-képességű ábécék létrehozásának keltezéséről. Párbeszéd a nyelvészekkel.

Kocsis Zsuzsanna (NYTK)

Nyelvészeti szempontok a a16. századi levelek írnokainak azonosításában

Az előadás összefoglalója:

A 16. századból több ezer olyan főúri levél maradt ránk, amelyeket a leveleket küldő személyek nem saját kézzel írtak, hanem írnokok segítségével hoztak létre. Bár nyelvemlékeink egy igen jelentős csoportját ezek a dokumentumok alkotják létrehozóikról ugyanakkor szinte semmit nem tudunk, pedig ezeknek az anonim írnokoknak nyomai ott vannak az általuk létrehozott szövegben. Jelen előadásban Batthyány (I.) Ferenc udvarához kötődő leveleken keresztül azt mutatom be milyen nyelvi jegyek árulkodhatnak egy-egy missziliscsoport írnokairól, melyek segíthetnek elkülönítésükben és azonosításukban, mik azok a nyelvi markerek, amelyek alapján a levelek lejegyzőinek személye meghatározható. Módszeremben a nyelvészeti szempontú kézazonosítás korábbi hagyományait, a kriminalisztika tapasztalatait is igyekeztem beépíteni és a misszilisekre alkalmazva létrehozni egy olyan szempontrendszert, amely a paleográfiai vizsgálatok mellett hozzájárul az írnokok pontosabb meghatározásához.

A 16. századból több ezer olyan főúri levél maradt ránk, amelyeket a leveleket küldő személyek nem saját kézzel írtak, hanem írnokok segítségével hoztak létre. Bár nyelvemlékeink egy igen jelentős csoportját ezek a dokumentumok alkotják létrehozóikról ugyanakkor szinte semmit nem tudunk, pedig ezeknek az anonim írnokoknak nyomai ott vannak az általuk létrehozott szövegben. Jelen előadásban Batthyány (I.) Ferenc udvarához kötődő leveleken keresztül azt mutatom be milyen nyelvi jegyek árulkodhatnak egy-egy missziliscsoport írnokairól, melyek segíthetnek elkülönítésükben és azonosításukban, mik azok a nyelvi markerek, amelyek alapján a levelek lejegyzőinek személye meghatározható. Módszeremben a nyelvészeti szempontú kézazonosítás korábbi hagyományait, a kriminalisztika tapasztalatait is igyekeztem beépíteni és a misszilisekre alkalmazva létrehozni egy olyan szempontrendszert, amely a paleográfiai vizsgálatok mellett hozzájárul az írnokok pontosabb meghatározásához.

Korompay Klára (ELTE)

Mit kezdjünk a szövegromlás eseteivel egy olvasóbarát kiadásban? Gondolatok az Apor-kódex alapján

Az előadás összefoglalója:

Egy kódex tudományos igényű kiadása a kézirat betűhű átiratát tartalmazza; a szöveg értelmével kapcsolatos kérdések megvilágítása nem feladata. Egy „olvasóbarát kiadás” célja viszont éppen az, hogy a régi szöveg megértését a mai olvasók számára lehetővé tegye, mégpedig első helyen annak modern helyesírású átirata révén, másrészt a kötet különféle egyéb összetevőinek segítségével (szótári rész, nyelvtani áttekintés a bevezetésben, jegyzetanyag stb.).

Az Apor-kódex (1430 u./15. sz. vége) feltűnően sok másolói és fordítói hibát tartalmaz; ezekből ítélve minden bizonnyal többedik másolat. A kiadás munkálatai során elsőrendű kérdésnek tekintettük, hogy a szöveg jelentése szempontjából az egyes hibatípusok mit eredményeznek. A másolói hibák néhány jellegzetes esete: a) az eredmény értelmetlen szóalak; b) értelmes szóalak, de nem illik a szövegbe; c) értelmes és a szövegbe is beleillő szóalak, de nem felel meg sem a forrásszövegnek, sem a párhuzamos helyeknek. Ezek külön-külön megítélést kívánnak. Az előadásban a különféle típusokra kialakított eljárásokat mutatjuk be bő példaanyag alapján.

Kiindulópontunk ehhez a következő kötet: Apor-kódex. Ómagyar zsoltárok. Közreadja Korompay Klára. Budapest: Balassi Kiadó, 2021.

Lovas Borbála (ELTE)

Rejtőzködő prédikációk: Feldolgozatlan unitárius kódexek és kiadásuk

Az előadás összefoglalója:

Az unitárius prédikációirodalom feltárása és a kora újkori prédikációkutatásba való becsatornázása régi adóssága a magyar irodalomtörténet és prédikációtörténet kutatóinak. Jelen előadásban egy készülő, a 16. és 17. századi unitárius prédikációkat tartalmazó szövegkiadás koncepciójáról beszélek, valamint arról, hogy milyen kéziratos és nyomtatott szövegkorpusz áll a kötet mögött. A problémák, mellyel a kötet szerkesztése kapcsán szembe kell néznünk, tanulságul szolgálhatnak a kora újkori irodalmi és történelmi források kiadásához, a kutatási előzmények feldolgozásától, beépítésétől és pontosításától kezdve a szerzőségi kérdéseken és filológiai problémákon át a műfaji kérdésekig, miközben a korszakkal foglalkozó régebbi kiadások sok mindenben utat mutatnak ebben a nehezen átlátható és problematikus korpusszal való munkában.

Maczák Ibolya (ELKH – PPKE BILK)

Eligazítások az Oltáriszentségről – Pázmány Kalauza és az új filológiai lehetőségek

Az előadás összefoglalója:

Előadásomban a régi magyarországi prédikációk kompilációkutatásának eddigi és lehetséges jövőbeli irányairól ejtek szót. Annak ellenére, hogy a kapcsolódó vizsgálatok alapját a kompilált szöveg regisztrálása jelenti, a hazai kutatási gyakorlatban ezen felül mindig is fontos szerepet kapott a szövegátvételek jellegének mélyebb megértése, feltárása és leírása (elsősorban a hatás- és motívumtörténet, valamint a szövegalkotás módja és annak mértéke szerint). Az elmúlt évek tapasztalatai – több hazai kutatási projekt – ismeretében joggal remélhetjük, hogy a magyarországi kompilációkutatás újabb fejezetéhez érkeztünk. Az ezzel kapcsolatos lehetséges feladatokról saját, folyamatban lévő kutatásom tapasztalatai nyomán számolok be.

Pap Balázs (PTE)

A gyülekezeti énekek filológiai problémái

Az előadás összefoglalója:

A 16. századi gyülekezeti énekek forrásai alapvetően gyülekezeti énekeskönyvek, ezek egymással való viszonya nagyban befolyásolja szövegkritikai értéküket. Amennyire meg lehet ítélni, ezen érték versről versre változik. Az előadásban néhány példával igyekszem bemutatni, a kiadások ingadozó textológiai fontosságát.

Szatmári Áron (PTE)

Szóbeliség, kéziratosság és a nyomtatott könyv Bogátinál

Az előadás összefoglalója:

Bogáti Fazakas Miklós sok szempontból egyéni költői életművet hagyott maga után. Műveiben a 16. századi magyar nyelvű énekköltészet számos dallamát és metrumát játékba hozza, ami egészen új lehetőségeket nyújt a század dallam- és metrumkincsének vizsgálatához. Ám az életmű jelentős szelete csupán kéziratosságban terjedt, így feldolgozása sajátos megközelítést igényel.

Szigeti Molnár Dávid (SZTE)

Valentinus Radecius De matrimonio tractatusának műfajáról

Az előadás összefoglalója:

A Régi magyarországi nyomtatványok második kötetében az unitárius püspök, Valentinus Radecius (†1632) 1621-ben Kolozsváron megjelent munkáját, a De matrimonio tractatust vallási tanításként határozták meg, a szerző azonban a címben a „tractatus”, az ajánlásban pedig többször is a „formula” kifejezésekkel jelölte meg műve műfaját: „Gyakran és sokan kértek, hogy a prédikátorok használatára írjak egy egybekelési, azaz házasságkötési formulát; én pedig, nyájas olvasó, ezt adtam közre a házasságkötésről, bármennyit is érjen. Természetesen nem azzal a szándékkal, hogy egy ilyen terjedelmes írást egyszerre teljesen felolvassanak (…); hanem azért, hogy ha valaki ebből az egy formulaszerűségből némi jó ízléssel többet össze akar állítani magának, akkor használhassa.” (Szabó Ádám belső használatra készített fordítása) Ezekből a sorokból az RMNy-tétel kidolgozója arra következtetett, hogy „a szerző a lelkipásztoroknak akar segítségére lenni a házasságkötéskor mondandó beszédekben.” Kérdés, hogy ha egyáltalán helyes ez az egyébként nagyon is ésszerűnek tűnő következtetés, mennyire mutatja ez a mű a prédikáció műfajának sajátságait, vagy épp a vallási tanításét. Szabatos-e tehát a műfaji meghatározás az RMNy-ben? – erre kellene választ adnunk.

Zászkaliczky Márton (KRE, NKE) 

A 16. századi magyar „politikai prédikáció” – Egy antológia szerkesztésének tanulságai

Az előadás összefoglalója:

A pár éve indult Magyar Politikai Könyvtár (Bibliotheca Hungariae Politica) sorozat keretén belül fog elindulni a magyarországi politikai teológia alsorozat, amelynek a legelső kötete 16. századi magyar politikai prédikációkat tartalmazó antológia lesz. Ezek többnyire a 16. századi reformátorok (Méliusz Juhász Péter, Bejthe István, Bornemisza Péter, Félegyházi Tamás, valamint Sóvári Soós Kristóf és Telegdi Miklós) nyomtatásban megjelent prédikációs köteteinek olyan prédikációit jelentik, amelyek vagy közvetlenül a magisztrátus természetéről, a világi hatalom és az alattvalók engedelmességének korlátairól szólnak, vagy egyéb kérdések, például az adózás, Krisztus és az egyház hatalma kapcsán reflektálnak a világi hatalommal kapcsolatos elméleti kérdésekről.

Prezentációmban igyekszem megmutatni, a szelektálás során milyen szempontokat vettünk figyelembe, és milyen formában igyekszünk kiadni a prédikációkat az antológiában.  Szó lesz az átírás szabályairól, az értelmezést segítő apparátusról és a prédikációkhoz tartozó jegyzetekről, valamint arról, hogy milyen bevezető szövegek segítik majd a textuális, teológiai és esetleg társadalmi-politikai kontextusok megértését. Fontos kontextusként merül még fel a protestáns homiletika felekezetileg eltérő hagyományainak kérdése (oratio vs. exegesis), illetve a prédikációk forrásainak, és – fordítás esetén –a terminológia és a tudatos szelekció problémája.